Emberek!

Ma február 25-e van, vagyis a kommunista diktatúra áldozatainak hivatalos emléknapja. Valamiért ezt a napot nem előzte meg hosszú előkészület, nem tartottak emlékmeneteket, a kutya nem szólt egy szót sem, nem öltött fel senki sárga csillagot és ami a legbosszantóbb, hogy SENKI NEM KÉRT BOCSÁNATOT!

A holokauszttal tele a kispolc, holott az egy népcsoport, méghozzá a zsidóság tragédiája nem pedig a magyar népé(én például egy csöppet sem érzem a magaménak). Régebben is történt és már 70 éve kéregetünk érte bocsánatot és emeljük a tétet (ami persze soha nem lesz elég), míg a kommunista diktatúra áldozatairól csak 23 éve lehetne egyáltalán beszélni(persze senki nem beszél...). Hogy lehet ez?

Én ezzel a pár kérdéssel emlékeznék meg mindenkiről, aki érintett:

- Miért nem kért ma SENKI bocsánatot? Míg a holokausztért hetente kérünk, bár már szinte senki nem él azok közül, akik a népírtást elkövették (túlélők érdekes módon annyian vannak, mint a hangyák eső előtt...), addig a mai napon megemlékezett gaztettekért senki nem kért bocsánatot(és nem avatott szobrot, emléktáblát, nem tartott menetet, nem szervezett kiállítást stb...), bár elkövetői még szép számmal itt mászkálnak közöttünk.

- Hol vannak ma a politikusok? Miért nem kér bocsánatot Szarházy az egész kompánia nevében, miért nem tart önvizsgálatot a képviselők jelentős része, aki kiszolgálta az előző rendszert? Lenne mit gyónni elvtársak! Bezzeg a holokauszt kapcsán mindenki ordítva követeli a bűnösök felelősségre vonását és a zsidó érdekeket sértő gondolatok azonnali megtorlását.

- Áder miért nem járja sorra azokat a katolikus papokat, akiket ez a szemét rendszer ellehetetlenített és miért nem hajbókol előttük sűrű bocsánatkérések közepedte? Ha annyira ráér, hogy egy exrabbit fel tudott keresni, mert egy dühös srác inzultálta a vallása miatt, akkor miért nem zarándokol el azokhoz a papokhoz, vagy legtöbb esetben szerencsétlenek végső nyughelyéhez, akiket a kommunista diktatúra börtönbe zárt vagy a másvilágra küldött? De komolyan legalább egy levelet megereszthetne, elvégre egy keresztény országban élünk.

- A média miért hallgat, mint a sír? Nem elég aktuális, nem eléggé borzolja a kedélyeket? Esetleg túl sok, túl befolyásos embert érint kínosan? Miért nem járt ma reggel 'Szarházy' vagy Lendvai a tévében és miért nem kellett kínosabbnál kínosabb kérdésekre válaszolnia elvakult szélsőjobbos újságírók gyűrűjében, mint ahogy kell ezt hetente megtennie Jobbikos képviselőknek fordított felállásban?

- Miért nem esik szó a kommunista diktatúra áldozatainak kárpótlásáról? Túl sokan volnának? Inkább a zsidók kárpótlását emelik 1 év alatt 225%-ra?

Ez nem az összes kérdésem, de kezdetnek megteszi...

Végezetül még annyit, hogy tanulságos megnézni a két oldalt és összevetni a kormány által propagált rendezvények számosságát és volumenét:

http://holokausztaldozatai.kormany.hu/

http://kommunizmusaldozatai.kormany.hu/

:(

Mostani bejegyzésemet az az apropó ihlette, hogy a héten munkaügyben Frankfurtban jártam, majd csütörtök este a barátnőmmel voltunk vacsorázni egy belvárosi étteremben. A belügyminiszter 2 hét alatt rendet akart tenni és 2 év alatt káoszt teremtett.

Kezdem az első eseménnyel, vagyis, hogy kedden reggel 10 órakor elhagytam az országot egy repülőgépen és nagyjából 12 óra körül már a frankfurti S-bahn fedélzetén utaztam. Feltűnt, hogy ösztönösen figyelek, méregetem a körülöttem lévőket, görcsösen kapaszkodom a táskámba, melyben elég drága informatikai eszközök voltak. Telefonomat erősen markolom, valahányszor számot váltok rajta még ha egy pillanatra is, de mindig felnézek, hogy információt szerezzek arról mi történik körülöttem. Minden felszállót alaposan megnézek és elhelyezek egy 1-10-ig terjedő veszélyességi skálán. Leszállok a Hauptbahnhofon (főpályaudvar, ez nagyjából a mi Keleti-pályaudvarunknak felel meg), érdeklődésem fokozódik a körülöttem mozgolódók iránt és a viszonylagos tömegben úgy érzem minden pillanatban támadásnak vagy tolvaj szarkának vagyok kitéve...Aztán feltűnik, hogy csak én viselkedem így, a többiek halálos nyugalommal sétálgatnak, semmi és senki nem érdekli őket. Egyedül én izzadok és mint a vércse figyelek feszülten. Aztán kicsit megnyugszom, és rájövök, hogy itt nem kell állandóan készenlétben állni, mert ez nem az a világ. Nem először járok nyugaton és nem először járok Frankfurtban sem és pontosan tudom, hogy milyen világ van ott és ésszel már a reptéren felfogom, hogy nincs mitől tartani, mégis órák telnek el, mire az ösztöneimet leküzdöm és "megszűnök magyarnak lenni", vagyis mindig résen lenni. Az egész napos tárgyalást követően utam a reptérre vezet és már nyugodtan sétálok, ügyet sem vetek a körülöttem levőkre és a telefonomon passziánszozok az S-bahnon, mellettem a táska kényelmesen pihen...

Ugyanezen apropóból elmesélem a csütörtök esténket is, mely sajnos egy teljesen átlagos budapesti hétköznapnak mondható. Nem történt semmi különös, de mégis. Lévén valentin nap elvittem a barátnőmet vacsorázni egy belvárosi étterembe, mivel nagyon elégedettek voltunk és remekül éreztük magunkat, azt hiszem nyugodtan csinálhatok egy kis reklámot a helynek, bár ez nem egy gasztroblog. Szóval a Taj Mahal nevű Szondi utca 40-es szám alatt található indiai étteremben voltunk. Mivel nem tudtam, hogy akarunk-e inni valamit, plusz ismeretlen környékre nem szeretek kocsival menni, fene tudja mennyire lopnak, hogy tudok megállni stb. ezért a választás a BKV-ra esett. Mivel a Móricz Zsigmond körtéren lakom ezért átszállás nélkül jutottunk el a Nyugati térig, onnan pedig következett 10 perc séta. Még a kapuban eszembe jut, hogy a gázspray a másik kabátomban maradt, de mivel barátnőmnek is vettem egyet elkérem az övét, hogy kéznél legyen és ha gond van tudjunk védekezni. A villamos út viszonylag rendben zajlik a nyomort leszámítva. Teljesen összepréselődve utazunk, hiszen mindenki igyekszik hazafelé. Nálam nincs semmi egy pénztárcát és telefont leszámítva, melyek a kabátom belső zsebében vannak, barátnőm táskáját pedig kettőnk közé préseljük, hogy nehogy valaki belenyúljon. Látom rajta, hogy feszült, főleg amikor egy rosszarcú társaság száll fel a Blaha Lujza téren (természetesen cigányok). Nem érzi biztonságban a táskát és talán magát sem. Mikor leszállunk megnézzük a táskát, hogy minden benne van-e és folytatjuk az utunkat.  Természetesen a figyelmem egy percre se lankad, mert már sötét van és a boltok előtt cigizgető csoportosulásokon kívül senki nincs az utcán, mely az étteremhez vezet. Szaporázzuk lépteinket mert késésben vagyunk és végre megérkezünk. Elköltjük a remek vacsorát, nagyon jó hangulatban telik az este és nagyjából 11 óra körül bontunk asztalt. Kilépünk az étteremből és elindulunk a Nyugati tér felé, s mikor már majdnem odaérünk a körúthoz egy furcsán fal fehér, tántorgó, pitbullt sétáltató fiatalember kacsázik velünk szembe. A kezemet a zsebemben lévő gázsprayre teszem és kibiztosítom, hogy ha kell a legrövidebb idő alatt használni tudjam. Befordulunk a körúton, pár lépést teszünk, mikor meghalljuk, hogy mögöttünk artikulálatlanul ordítoznak és egy dühös, felbőszült horda van mögöttünk nagyjából 50 méterre. Barátnőm megszorítja a kezem én meg a gázsprayt és a hátamra is szemet növesztek. A néhai Bank disco előtt sunyi tekintetű cigánygyerekek álldogálnak, mintha az alkalmat lesnék, hogy valamire lecsapjanak. Sietve elérjük a villamos megállót, ahol csak 1 percet kell várni és már itt is a villamos. A hazáig vezető úton végig ittas emberek zajonganak, vadabbnál vadabb tekintetek lepik el a villamost. A szemem folyamatosan jár, tekintetemmel keresem azokat az embereket, akikkel gond lehet és akiket jobb szemmel tartani. Van belőlük bőven ezért alig várom, hogy leszálljunk és végre otthon legyünk. A kapuban zárom le a zsebemben kuporgó tömegoszlatót...

Bárhol jársz, a fél szemed soha nem téveszti szem elől értéktárgyaid és a körülötted sündörgőket. A telefonod úgy fogod, hogy csak a kezeddel együtt tudják kitépni, a táskád nem teszed le és a zsebeidben lévő értéktárgyakat időnként végigkopogtatod, mitha egész életeben dobolnál. Ha utazol figyelsz arra, hogy ki száll fel, lesütött tekinteted egy-egy pillantás erejéig felemeled, hogy felmérd a helyzetet. A csomagod egy percre sem téveszted szem elől, biciklit csuklónál vékonyabb lánccal nem hagysz hátra és kétszer mész vissza megnézni, hogy bezértad-e a kocsit vagy a lakást. Rohadt egy állapot van, nézed a híradót, tömény krimi az egész, a törvények meg nem szigorodnak, mert az ellehetetleníti a bűnöző szemét állatokat. Szent István vagy Mátyás 2 hét alatt rendet tenne, de Pintérnek 2 élet is kevés ez már biztos.

A minap újra fókuszba került a Bándy-ügy, mégpedig abból az okból, hogy nyílvánosságra került a koronatanú vallomásának egy részlete, miszerint:

A szemtanú a gyilkosság éjszakáján kiment valamiért házának udvarára, ekkor látta meg a "látszólag partiból hazafelé igyekvő párt". Akkor még nem tűnt neki gyanúsnak a jelenet. Az is csak később tudatosult benne, hogy a lány furcsán viselkedett. Ugyanis a későbbi gyilkos úgy ölelte át a rémült Bándy Katát, hogy ő képtelen volt kibújni a szorításból. Segítségért azonban nem mert kiáltani. (kuruc.info)

Akinek nem ismert a történet itt megszerezheti az alapvető információkat:

http://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1ndy_Kata-gyilkoss%C3%A1g

A vallomásból tehát kiderül, hogy az illető látta, hogy egy meglehetős köztörvényes tekintetű férfi egy riadt magyar lányt ölelget az utcán, úgy, hogy az moccani sem bír.

Vizsgáljuk meg a lehetőségeinket a szemtanú helyében! Egy kis segítség a helyzet átéléséhez, ő az illető férfi:

1. Kata segítségért kiállt:
a., Figyelmen kívül hagyjuk, nem foglalkozunk vele, biztos részeg, vagy nem hagyja el az erőszakos pasiját és minden buli után inkább sikongat az utcán (láttunk már ilyet) -> Katát megölik, nekünk semmi bajunk nem esik
b., Kérdőre vonjuk a férfit tisztes távolból, hogy mit erőszakoskodik azzal a szegény lánnyal. -> Katát azonnal megöli mi meg retteghetünk, hogy a rendőrség előbb találja-e meg őt, mint ő minket.
c., Kiszaladunk és a riadt nő segítségére sietünk.-> ha kés van nála szinte bizonyosan meghalunk, ha nincs, akkor agyonver, Kata talán megmenekül.
d., Beszaladunk és hívjuk a rendőrséget. -> Mire kiérnek a "pár" eltűnik és Kata meghal, ha meg véletlen időben megtalálják őket a férfi kap egy ejnyebejnyét, azzal, hogy viselkedjen már rendesen majd szélnek eresztik, mi pedig ülhetünk a verejtékünkben, hogy mikor talál ránk a bosszúvágytól vezérelve. Sem törvények sem a rendőrség nem véd meg minket, mi persze nem védhetjük, meg többnyire nem is tudjuk megvédeni magunkat és az egészből ügy majd csak a rothadó hullánk (és esetleg további családtagjaink hullái) fölött lesz.

2. Kata nem szól:
a., Nem fogunk gyanút, mert hát egy ijedt nő önmagában nem ritkaság, ha egy ilyen pali ölelgetne mi is hasonló képet vágnánk, ő dolga.-> Ez a forgatókönyv történt
b., Elkezdünk akadékoskodni és utána szólunk a "pár"-nak tisztes távolból. Jelen helyzetben valószínűleg az 1/b eset áll fenn, de ha véletlen tévedünk és tényleg egy esetleg ittasan hazafelé tartó párról van szó, akkor a legény tuti beugrik a kertünkbe egy kiadós verés erejéig és felordítják az egész környéket.
c., Kiszaladunk és közvetlen közelről tesszük fel a kérdést, hogy ugyan mitől ilyen rémült ez a lány? Jelen esetben ez az 1/c eset, de ha tévedünk és valóban egy párról van szó, akkor először lerasszistáznak minket, majd agyba főbe leszünk verve.
d., Beszaladunk és hívjuk a rendőrséget azzal, hogy láttunk egy ijedt tekintetű lányt és egy csúnya bácsit sétálni az utcán és lehet, hogy ebből még baj lesz. -> Megköszönik szépen majd miután már nem él a vonal hangos röhögés közepedte megválasztanak minket a hét idióta feljelentőjének és Kata meghal. Másnap persze odafagy a mosoly az arcukra de a tényen nem változtat.

Mérlegelve a lehetőségeket nincs túl jó esélyünk, mert ha az összetűzést sikerül is megúsznunk és a komának mondjuk a nyakát törjük óriási bajban vagyunk. Szegény Katának még rosszabbak a kilátásai, de most őszintén ilyen szituációban ki mer akadékoskodni? Amikor a tévében naponta mondanak be olyan híreket, hogy védtelen embereket hálálra vertek egy doboz tojásért, vagy jelentéktelen utcai szóváltásból, cigaretta kérésből késelés és halál lett. Az út szélén látszólag bajba jutottakon próbált meg segíteni és majdnem halálra szúrták, hogy elvegyék az autóját. Kismillió ilyen esetről hallani, melyek igen nagy részét a Bándy-gyilkosság elkövetőjéhez hasonló rosszarcú, mondjuk ki cigánygyerekek követnek el. Terminátornak képzelik magukat és semmilyen gátlással nem rendelkeznek. Nem mérik fel tetteik súlyát, következményét, mérhetetlen dühöt éreznek minden és mindenki iránt, aki nem olyan, mint ők és ebbe a közegbe elég egy apró szikra és máris kész a tragédia. A törvények pedig rettentően elnézőek, egyszerűen képtelenek féken tartani ezt a fajta viselkedést. Enyhe törvényeket csak az a társadalom érdemel, amelyik tud viselkedni és a laza szabályozás mellett is kiválóan működik. Nem tudom ki gondolja azt a magyar társadalomról, hogy kiválóan működik, de gyorsan nyissa ki a szemét.

Mivel soha nem látott erőszak és agresszió söpör végig az országon ezért az emberek félnek. Lesütött szemmel járnak, a buszon is kerülik a cigányok tekintetét, nehogy baj legyen. Ha mellénk ülnek összeszorul a gyomrunk és abban reménykedünk, hogy nehogy hozzánk szóljon. Természetesen ha más kerül szorult helyzetbe elfordítjuk a fejünket és úgy teszünk, mintha mi se történt volna és amint lehet elmenekülünk a környékről. Az emberek nem azért felejtették el a segítségnyújtást mert önzők, hanem mert félnek és nem születnek hősöknek. Lehet, hogy 30 évvel ezelőtt még elég volt keményen rászólni egy buszon erőszakoskodó cigánygyerekre, de ma könnyen az életünkbe kerülhet. Őszintén gondoljuk át, hogy kinek van kedve egy vadidegen kedvéért az életét, vagy a testi épségét kockáztatni? Ezeket a bűnözőket ugyanis hergeli, hogy ha valaki szembe mer szállni velük, a lesütött szemmel kushadót megüti párszor de aztán megunja, viszont aki bátran odaáll abban kihívást lát és égtelen haragra gerjed, amiért meg merte őt szakítani a randalírozásban. Hogy mersz beszólni? Ki vagy te? Kell a balhé? Szinte biztos, hogy az a három kérdés hangzik el először, majd megkapjuk a magunkét.

Az a véleményem, hogy amíg a törvény és a rendőrök ilyen elnézőek ezekkel a gazemberekkel, addig az embertársi segítségnyújtást felejtsük el. Senki nem akar bajba keveredni, amibe aztán a törvény és a rendőrség nagy egyetértésben hagyja őt magára. Ez a féreg hat különböző vallomást tett eddig és mindet ki akarják vizsgálni...elképesztő...eltelt fél év és nem történt semmi, most kezdik a tárgyalát, pedig fél éve tudjuk, hogy ő gyilkolt és erőszakoskodott a lánnyal. Valamiért a nagy felháborodást keltő, különösen kegyetlen ügyekben csiga lassúsággal születik csak ítélet és minden szemét kiskaput hagynak kihasználni, mondvacsinált indokokkal újratárgyaltatni az ügyet. Szita Bence gyilkosa padlófűtéses luxuscellában várja, hogy megkezdődjön a per. De ha egy becsületes állampolgár jogos önvédelemből teszem azt leszúrja a házába betörő bűnözőt, akkor pillanat alatt van ítélet és pár hét múlva már mehet is a börtönbe, mert késsel védte az életét és a tulajdonát a betörő puszta kezével szemben...hát mi a fenét várunk? A lesütött szemek és a közöny országa lettünk!

Mostani kis szösszenetem kicsit továbbgondolja a holokauszt körüli állandó emlékezés üzleti és politikai lehetőségeit. Ennek apropója, hogy felmerült az "igény" a roma holokauszt áldozatainak emléknapja iránt. Mire jó ez az egész és miért van rá szükség? Nincs olyan hét, hogy ne hívnák fel a figyelmünket a bűnösségünkre, mely, mint azt már egy korábbi cikkemben kifejtettem olyan gyűlöletet gerjeszt az úgynevezett "bűnösökben", melyet nagyon nehéz féken tartani. Valamiért azonban nem hagyják kialudni a lángot...ha tehetnék napi szinten szembesülnének és szembesítenének népük tragédiájával...de miért? Kinek jó ez és mi áll a háttérben?

Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez az óriási figyelem valóban azért csoportosul a téma köré, mert félnek, hogy megismétlődik a soá? Aki egy kicsit is belegondol és megvizsgálja az emberek reakcióit annak nyílvánvalóvá válik, hogy pont az ellenkezőjét érik el ezzel a propagandával, mint amit kommunikálnak. A lelke mélyén mindenkinek tele a puttonya ezzel az egésszel és bár sokszor még önmagának sem vallja be, de bizony a zsidók és cigányok iránti ellenérzés csírái ott bontakoznak benne.

A szünni nem akaró kárpótlásáradat és a szemérmetlen követelések sorozatos, megkérdőjelezhetetlen érvényesítése kétség kívül egy ok lehet, de nem a legfontosabb, nem a végső ok. Ezek a pénzek ugyanis összességében nem jelentős tételek, a pár száz vagy ezer túlélő kárpótlásának emelgetése a költségvetés számára filléres tétel. (Persze az ember zsebében nyílik a bicska, hogy egy szakorvosi rendelésre 2 hónapot kell várni, az iskolában nincs pénz fűteni, de a kárpótlásnak nőnie kell. Hangsúlyozom ez a pénz lófütty és tiszta sor, hogy nem segítene egy dekát sem az egészségügyön, de akkor is...az elv...). Voltak ugyan bizonyos földkiárusítások, melyek igen érdekes és kényes ügyletek, de még ezekkel együtt sem gondolnám, hogy a közvetlen pénzszerzés lenne a legfőbb indok.

A megoldás a kérdésre egy, talán a politikával egyidős fogalom, mégpedig a lobbi és a korrupció. A szokásos módszer az, hogy a korrupt politikust, tisztségviselőt, vagy bármilyen hatalommal rendelkező embert egy bizonyos összeggel rávesszük, hogy a gombot úgy nyomkodja, hogy számunkra előnyös legyen. Pályázatokhoz, beruházásokhoz segítsen minket, egyengesse az utunkat a politika, jog és gazdaság útvesztőjében. A másik lehetőség egy hatalommal rendelkező személy megvásárlására a zsarolás illetve fenyegetés, ehhez azonban olyan terhelő információkkal, lehetőségekkel kell rendelkeznünk, mellyel az adott személyt sakkban tarthatjuk. Ezzel az a gond, hogy akármennyire szemét horda csücsül a Parlamentben és ennek követlkeztében a kulcspozíciók többségében, nem mindenkiről áll rendelkezésre ilyesmi, vagy legalábbis csak nagyon nehezen előásható. Mi történik akkor, hogy ha egy kollektív fekete ponttal ruházzuk fel egy nemzet valamennyi tagját? A helyzet az, hogy a bűntudatkeltés eszközével gyakorlatilag bármit keresztül lehet vinni. Az antiszemitizmus, rasszizmus jelzőktől annyira retteg minden politikai erő, képviselő, tisztségviselő, magánszemély, hogy gyakorlatilag bármi felett hajlandó szemet hunyni, csak nehogy rásüssék.

A fogalmak tudatos torzításával az antiszemitizmus és rasszizmus új értelmet nyer. A zsidó- illetve fajgyűlöletet felváltja a nem zsidó- vagy cigánybarát értelmezés. Minden antiszemita, ami nem a zsidóság érdekeit szolgálja és minden rasszista, ami a cigányság érdekeit sérti. Az érdekek pedig lehetnek akár tövénytelenek is, vagy a többség számára rendkívül károsak, de azoknak érvényesülniük kell, hiszen nincsen annál rosszabb, mint ha az ország vagy egész Európa rasszistának bélyegez. Nincs az a karrier amit egy ilyen incidens ne törne derékba. Elvárt magatartás egy politikus részéről a nyílvános elhatárolódás minden olyan esetben, amikor cigány vagy zsidó érdekek sérülnek, viszont amennyiben a magyar érdekeket említi ezekkel a népcsoportokkal szemben azonnal a harmadik birodalomban találja magát.

Ezért olyan fontos a holokauszt rémtetteinek hangsúlyozása, az úgynevezett emlékezés. Szó nincs arról, hogy bárki is attól tartana, hogy megismétlődik bármi is, nem is szívesen emlékeznek a táborokban történtekre, egyszerűen érdekükben áll újra és újra megkoronázni a holokausztot, mint az emberiség rémtetteinek királynőjét. Dogmatikus alapokra helyezték és elérték, hogy a törvény szigora sújtson le arra, aki kétségbe vonja, vagy jelentőségét kisebbíti az eseményeknek. Azzal pedig, hogy hetente valamilyen apropóból előveszik az ügyet megteremtik azt a közhangulatot, melyben damoklészi kardként lengetik a náci jelzőt minden és mindenki felett, ami és aki csak az érdekeik útjába merészel állni.

A tegnapi nap pedig szárnyra kelt a hír, miszerint a cigányság is megszimatolta a holokausztban szunnyadó lehetőségeket, melynek következtében megindult a mozgolódás az EP-ben. A következő nyilatkozatok hangzottak el (a kuruc.info nyomán), zárójelben a személyes, ösztönös reakcióim:

Járóka Lívia az EP néppárti frakció "romaügyi" munkacsoportjának elnöke:
"Támogatni kell azokat az egyetemeket és kutatóintézeteket, amelyek segítenek tudatosítani a többségi társadalomban, hogy hosszú, több évszázados közös történelmen osztoznak a romákkal" (nincs még egy nép, mely ilyen hosszú együttélés alatt a beilleszkedés nyomait sem mutatja és a szellemi, kultúrális szintjéből csak vesztett ez idő alatt, mit sem törődve a befogadó nép szokásaival, törvényeivel)

Agustín Díaz de Mera García Consuegra spanyol néppárti képviselő:
"A náci rezsim elnyomta, deportálta, és megsemmisítő táboraiban halomra gyilkolta a romákat", a néppárti munkacsoport célja pedig az, hogy "ilyen etnikai tisztogatás, népirtás soha többé ne ismétlődhessen meg". A spanyol képviselő kijelentette: "az Európai Uniónak fel kell lépnie a romák történetével, a roma holokauszttal kapcsolatos tudatlanság és közöny ellen" (a romák történetéből köszönöm nem kérek, a svábok, szlávok történetéről sem igen hallani, a közönyt pedig könyveljék el sikernek, mert ahogyan a cigányok viselkednek a közömbös hozzáállás a liberális lobbi érvényesülésének superlativusa)

Mikael Gustafsson svéd baloldali képviselő, aki valószínűleg közelről még soha nem látott cigányt, arról beszélt, hogy "a romák" Európa-szerte "masszív diszkriminációval" kénytelenek szembenézni, "sokszor megtagadják a lakhatáshoz való jogukat, nem jutnak megfelelős egészségügyi ellátáshoz, kilakoltatják, zaklatják őket a hatóságok, nem kapnak hivatalos papírokat". (ingyen lakást kapnak, amit felégetnek és teleszarnak, bár TB-t nem fizetnek de részesülnek egészségügyi ellátásban, miután az egész környéket rettegésben tartják, fosztogatják és persze semmiért nem fizetnek nagyon ritkán kilakoltatják őket, vagy a rendőrség néha tesz egy kört a környéken)

Cecilia Wikström svéd liberális EP-képviselő szerint az Európai Unióban mindenki valamilyen kisebbséghez tartozik, "mindannyian más-más nemzet, más-más vallási közösség tagjai vagyunk", a "romákat" pedig "a legnehezebb sorsú európai kisebbségnek nevezte". A svéd liberális EP-képviselő felidézte, hogy a Jobbik "Budapest utcáin masírozva követelte, hogy szorítsák vissza a cigánybűnözést".(

"Ez Európa, 2012. Ez nem az első vagy a második világháború idején történt, nem egy másik földrészen, hanem itt, Európában, pár hónappal ezelőtt" - rettegett a svéd politikus. Leszögezte: "elege van" a dokumentumokból és az ilyen szemináriumokból, ülésekből, azt szeretné, ha minderre nem lenne szükség, mert "az emberi jogok mindenkit megilletnek" (nekünk is elegünk van a napi erőszakból, késelésekből, gyilkosságokból, utcai erőfitogtatásból, lopásokból és az élősködésből, a vonulás pedig tiltakozás egy létező jelenség ellen ami néha az életünkbe kerül és ami megkeseríti a mindennapjainkat).

Járóka Lívia a svéd képviselő szavaira úgy reagált, hogy a magyar kormány véget vetett az ilyen meneteléseknek, valamint hogy minden tagállami kormánynál lobbizni kell, hogy "megváltozzon a romákkal kapcsolatos közgondolkodás".(az első lépést nektek kell megtenni azzal, hogy a többi kisebbséghez hasonlóan elismeritek és betartjátok a magyar törvényeket, ordítozó majmokból hasznos emberekké váltok és beilleszkedtek a társadalomba mind szociális, mind gazdasági szinten, ez a minimum, amit egy kisebbségtől el lehet várni)

Ha statisztikai alapon nem jelenthetjük ki, hogy a cigánybűnözés létező jelenség, akkor a zsidók és cigányok tömeges mészárlása is csak véletlen egybeesés, ha úgy tetszik a sors fintora. Pár galád náci véletlenül pont a zsidókat, cigányokat és melegeket válogatta ki és deportálta. Itt is véletlenül mindig cigány az elkövető és magyar a sértett, a helyes következtetést mégsem lehet levonni. Milyen érdekes dolog is a véletlen...

Záró gondolatként szeretném ha február 8-át(Marian Cozma meggyilkolásának napját) a cigánybűnözés áldozatainak emléknapjává nyílvánítanánk és annak szentelnénk, hogy ez a sok okostojás tisztába legyen a valós körülményekkel és ne a felvonuló rendet követelő tömegben lássa a bűnöst. Jövő pénteken tehát emlékezzünk mi is!

"Azt mondják, hogy rasszista vagyok..."

Szerintem csak nem vieselkedem teljesen hülyén és naívan, pusztán azért, hogy ezt a nem túl népszerű jelzőt elkerüljem. Nyitott szemmel járok és érzékelem az arányokat. Nem akarom elhinni, hogy bizonyos bűncselekményeket hallva a rádióban vagy tévében csak nekem támad egyből az a gondoltam, hogy "ide a rozsdást, hogy cigányok voltak". Persze ez a médiában nem hangzik el, mert nem hangozhat, de hát idővel minden alkalommal kiderül, hogy bizony jól tippeltem. Jó példa erre, hogy a hétvégén ültem az autóban és a 7 órás híreket hallgattam a rádióban. Bemondták, hogy egy férfit kiraboltak, ellopták az autóját és meg is sebesítették. Ezen a ponton már gyanakszik az ember, mert a rablás tipikusan az az eset, amit cigányok szoktak elkövetni, főleg ha testi sértéssel is meg van spékelve az ügy. Aztán jön a következő információ, miszerint a tettesek az út mellett azt színlelték, hogy segítségre szorulnak és, mikor az áldozat megállt, hogy eleget tegyen embertársi kötelezettségének kést nyomtak a torkához, elvették az autóját és súlyosan megsebesítették. Ekkor már biztos vagyok a dolgomban és nincs kétségem.

De hogy veszem én ehhez a bátorságot?

Hogy merek látatlanban ítéletet mondani? Miért? Ki vagyok én, hogy jövök én ehhez? Ezeket a kérdéseket egy ideig feltettem magamnak és fenntartottam mindig egy parányi esélyt, hogy ki tudja ne kiabáljuk el. Ez 10 éve megy így és soha, egyetlen alkalommal sem bizonyult elhamarkodottnak az ítélet, így szépen lassan leszoktam a kételkedésről. Attól lennék rasszista, hogy egy ilyen piti, aljas bűncselekményt egyértelműen a cigányok számlájára írok? Aki nem így tesz az nem itt élt az elmúlt 20 évben, vagy ideológiai korlátoltságában önmagát csapja be.

Miért nem mehet ez így tovább?

Akármennyire is szeretnének rasszistának beállítani állítom én vagyok a cigányság igazi barátja, amikor azt mondom, hogy az ilyen férgeket példásan büntessük meg. Igenis van cigánybűnözés (kérdezzék csak meg a borsodi cigányvajdát), az egy másik kérdés, hogy nem kell külön kezelni, de be kell látni, hogy létező jelenség és pont olyan szigorúan leverni, mint bármely más népcsoport tagja által elkövetett bűnt. Amikor ezt belátom nem teszek mást, mint a becsületes cigányság érdekeit védem. Ők számomra és a társadalom jelentős része számára láthatatlanok, ők is a légnép tagjai, akiken minden és mindenki keresztül néz, mert előttük pöffeszkednek a bűnözők, uzsorások, gyilkosok, buszon ordibáló kötekedők, akik magukra vonják a figyelmet. Kötelességünk az ilyen elemeket természetesen származástól függetlenül az útból félreállítani és megmutatni nekik, hogy ebben az országban az ilyen viselkedést egy cseppet sem toleráljuk. Aki nem fér a bőrébe azt rá kell kényszeríteni, hogy viselkedjen és nem szép szóval, mert azzal 20 éve próbálkoznak és a helyzet egyre rosszabb. A jogvédők habzó szájjal "képviselik a cigányság érdekeit" és az ilyen bűnözőket azonnal pártfogásukba veszik és hivatkoznak az égvilágon mindenre, hogy a történtek miért a társadalmat és nem az elkövetőt terhelik. Ezzel olyan mély gyűlöletet ébresztenek a társadalomban és olyan mértékben mélyítik a szakadékot a cigányság és a magyarság között, hogy az lassan helyrehozhatatlan lesz.

A liberális demokrácia elbukott

Jelentsük ki a rendszerváltás óta követett módszer a bűnözés visszaszorítása helyett egyre nagyobb teret hagyott és következtében olyan mértékben csökkent a közbiztonság, hogy az ország bizonyos részein vadnyugati állapotok uralkodnak. Ideje statáriumot hirdetni és határozottan fellépni a bűnözés ellen. Ehhez azonban az kell, hogy a szorgos jogvédők ne kiálltsanak azonnal rasszizmust, amikor a valós problémára valós megoldási javaslat lát napvilágot. Meg kéne fontolni, hogy nem biztos, hogy a törvény rasszista, ha többségében a renitens cigányságot sújtja. Elképzelhető, hogy a bűncselekmények egy bizonyos fajtáját főleg ők követik el...

Így is lehet...

Záró gondolatként szeretnék bemutatni egy érdekes megoldást, mely barbárnak hathat, ugyanakkor rendkívüli az elrettentő ereje. A két iráni "úriember" az utcán késsel bántalmazott és kirabolt egy embert (kísérteties a hasonlóság) és a rögtön ítélő bíróság a kamerák álltal rögzített esetet két csinos aksztással hálálta meg. Nemes egyszerűséggel felhúzták őket a lámpavasra, majd tettek róla, hogy kellő sajtót kapjon az ügy és mindenki szembesüljön a tényekkel. Az index.hu cikkét idézve:

"A nyilvános tárgyalásra hétfőn került sor, Teheránban. Társaikat tíz év börtönre és 74 korbácsütésre ítélték, továbbá öt évre száműzték őket egy távoli kisvárosba. Mafiha és Sarvari azonban nyilvános, kötél általi halálbüntetést kapott, amit egy közeli parkban, mintegy 300 fős nézőközönség előtt azonnal végre is hajtottak. A kivégzésről sok néző mobiltelefonos felvételt készített."

Ezzel szemben mit tesz a hazai bíróság? A Marian Cozmát meggyilkoló állatok még mindig előzetesben vannak és sorra enyhítik a büntetésüket. Az eljárási hibákra hivatkozva lehetőségük van újra és újra megtámadni az ítéletet és a végén a vizsgálati fogságot is beleszámítva megússzák 1-2 évvel. A fent említett rablás és késelés elkövetői számíthatnak maximum 5 év letöltendőre, figyelembe fogják venni hátrányos helyzetüket, származásukat, bűnbánásukat és a jóég tudja még mit. Iránban hiába próbálták kijátszani ezeket a népszerű kártyákat nem volt irgalom, mert már nincs helye. El lehet gondolkozni, hogy mi a fenét várunk ebben a helyzetben mi és, hogy vajon Iránban ki mer majd hasonló bűncselekményt elkövetni az elkövetkezendő 10 évben!

Azt is érdemes megfontolni, hogy a cigányságnak mi a jobb, ha a renitens elemeket kipontozzuk, vagy ha elmismásoljuk a problémákat és a társadalom egy emberként utálja őket? Az a helyzet, hogy félünk tőlük, a félelemnek pedig sokszor elkeseredett lépés az eredménye. Nincs veszélyesebb a sarokba szorított állatnál, mely kiszolgáltatott helyzetében kétségbeesett, ösztönös lépésre szánhatja el magát...nem biztos, hogy meg kéne várni, amíg a társadalom békés többségének türelme elfogy és válogatás nélküli pusztításba kezd.

A társadalom tisztes polgárai nevében szigort, rendet és határozottságot követelünk az igazságszolgáltatástól! A törvény sújtson le cigány és nem cigány bűnözőkre egyaránt és felejtsük már el ezt a rasszista ütőkártyát, a bűnnek nincs bőrszíne, attól függetlenül szigorúan írtandó!

"Egy elefánt soha nem felejt!"

Készülvén a 2014-es holokauszt emlékévre gondoltam számot vetek a jelen helyzettel és megvizsgálom mi várható ettől az "epekedve várt" esztendőtől, illetve szeretném megvizsgálni a zsidó-magyar békés együttélés gátjait és buktatóit. A média, a politikusok és tán még a tavasszal visszatérő fecskék gondolatai is állandó jelleggel e téma körül forognak, így ha szeretném se tudom kikerülni. Minden nap bűnösnek kell éreznem magam, megbánást kell tanusítanom és szembesülnöm kell egy olyan történelmi eseménnyel, amely 70 éve történt és még a nagyszüleim is csak gyerekek voltak akkoriban. Minden antiszemitizmus, ami zsidó érdkeket sért. Azt gondolom, hogy politikai hovatartozástól függetlenül felmerül az emberben a kérdés, hogy miért van erre szükség? Nem akarok összeesküvés- elméleteket boncolgatni, a célomat úgy gongolom elég jól kifejezi a következő Beatrice dalszöveg-részlet:

Ó, mondd Istenem! Ó, mondd meg nekem!
Ó, mondd miért van ez?
És mondd meddig tart ez még?

Mi is a bűnünk?

A téma marha kényes és egy ideje böri is jár nem csak a tény tagadásáért, hanem jelentősége kisebbítéséért is. Mivel ez egy blog, vagyis egyfajta sajtóorgánum ezért hála az idegen lobbinak és "honatyáink" engedelmességének nagyon kell vigyáznom mit írok ide. Nem szeretnék se ötször a Dohány utcába se egyszer Auschwitzba zarándokolni a bocsánatért, ezért a részletekbe nem megyek bele és számszerűsíteni sem fogok semmit, mindenki azt a verziót fogadja el amelyiket akarja (persze csak csendben). Ami vitán felüli az az, hogy faji alapon zártak gettókba, hurcoltak el és semmisítettek meg embereket egy olyan mindenki számára sötét időszakban, amikor az egész világ háborúban állt. Nem egyedi eset ez a tömeges igazságtalan mészárlásra. A spártaiak a nyomorék gyermeket a Tajgetoszba vetették, a rómaiak üldözték a keresztényeket és magát Jézust is megfeszítették. A keresztes hadjáratok muszlimok százezreinek életébe került, az inkvizíció mágjái pedig Európa szerte lángoltak évszázadokon át. Bűnösebb-e a faji alapon elkövetett gyilkosság annál, hogy egy ártatlan csecsemőt a szakadékba hajítunk pusztán azért, mert nem tökéletesen egészséges? Kisebb-e a bűn ha valakit azért égetünk meg, mert nem úgy vélekedik, ahogy mi? Azt gondolom nem kellene különbséget tenni emberek módszeres kipusztításánál az egyik és a másik indok borzasztósága vagy súlyossága között. Az a tény, hogy egyik vagy másik rémtett egy adott egyénnek vagy népcsoportnak jobban fáj a másiknál cáfolhatatlan, de vajon célt ér-e az a propaganda, amely a mindenki számára ismert események sorozatos felhánytorgatásával és a bűnösök leszármazottainak orra alá dörgölésével, szünni nem akaró kártérítési követelésekkel operál? Az ép elméjű érintettek nyilván nem szeretnek állandóan szembesülni saját tragédiájukkal, mi sem tartunk hetente halottak napját. Nem érzem magam bűnösnek, ahogy nyilván a mai Róma, Spárta lakossága vagy a római pápa sem. Igaz ezek a tettek régebbre nyúlnak vissza, de akkor kérdezem én mennyi idő alatt évülnek el az ilyen dolgok...egyáltalán elévülnek-e? Az ilyen eseményekre és áldozataikra emlékezni kell, de vajon nem mélyíti a két nép közti szakadékot, ha az egyik felet állandó bűnbánásra és hajlongásra kényszerítik?

Mit tettünk eddig a bocsánatért?

Felsorolni is képtelenség ezért csak a legjelentősebb próbálkozásokat emelem ki.

- A római pápa valamint szinte az összes európai állam miniszterelnöke, államfője, királya és királynéja több alkalommal is bocsánatot kért.

- Az érintettek kártalanítást kaptak a Német Szövetségi kártalanítási törvény alapján, valamint rendszeres nyugdíjkiegészítést kapnak többek közt a magyar államtól is.

- A holokauszt nemzetközi emléknapja január 27.

- A holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja április 16. Ez egyébként egybefonódik az Élet menete nevet viselő felvonulással, melyen politikusok és közéleti szereplők kötelező jelleggel képviselik a magyarságot.

- A magyar kormány 2004-ben létrehozta a Holokauszt Emlékközpontot, melyben rendszeres megemlékezések zajlanak közpénzből.

- 2013 január 1-jétől a kabinet léterhozta a Magyar Holokauszt 2014 Emlékbizottságot és ezzel párhuzamosan a nyugdíjkiegészítéseket 50%-al megemelték. További 50% emelés esedékes 2014.január 1-től.

- Számtalan szobor, emléktábla, emlékmű városszerte.

- Rendszeres témával kapcsolatos cikkek, riportok, elmélkedések a közmédiában.

Úgy tűnik, hogy alaposan tesznek azért nehogy feledésbe merüljön és akár egy hetet le tudjunk úgy élni, hogy ne kelljen szembenézni míly súlyos bűn is nyomja a lelkünket.

Mi teszünk jelenleg?

A fenti (közel sem teljes) lista ellenére az elégedetlenség kézzel fogható a károsultak és leszármazottaik részéről. Külföldi bíróságokon kapitális összegekre perelik többek között a MÁV Zrt.-t és a magyar államot, a károsultak gyermekei is kártérítésekért folyamodnak a szüleiktől hallot rémtörténetek okozta lelki trauma kompenzálásaként. Ilyen és ehhez hasonló nonszenszek látnak időről időre napvilágot. A mohóságnak nincs gátja és már pofátlan méreteket ölt. Mennyit ér egy halott nagypapa vagy nagymama? A gesztust megkapták, elhangzott a bocsánat vagy egymilliószor. Mit lehet itt még tenni? Az arcátlan követelések csak antiszemitizmust szülnek.

Valami hülyegyerek szavakkal inzultál egy visszavonult főrabbit és a hír elönti a médiát, a MAZSIHISZ felkiállt, Áder János közleményben szólít fel elhatárolódásra, majd személyesen keresi fel az áldozatot. Ez eddig rendben is van, mert én sem támogatom védtelen, gyenge idős (zsidó) emberek nyílt utcán történő szidalmazását, mert ez magyargyűlölethez vezet, de hol van az elnök úr amikor az időseket saját otthonukban verik halálra? Hol van az elnök úr, amikor az utcán azt üvöltik, hogy megdöglesz büdös magyar(néha paraszt)? Tisztelettel kérdezem, hogy ha ennyire rá tetszik érni, hogy bokros teendői közepette sikerült időt szakítani a főrabbi előtti hajlongásra, ugyanakkor a magyar áldozatokért eddig egy szó nem sok annyi sem hagyta el a száját, akkor hogy meri magát Magyarország köztársasági elnökének nevezni? Kisebbségi ombudsmannak elmenne... A zsidó ügyek kiemelten kezelése antiszemitizmust szül.

A Magyarország-Izrael barátságos mérkőzésen pár huligán kinyilvánította a véleményét a zsidókról, melynek természetesen példás büntetés lett az eredménye és a magyar-román tétmeccs zárt kapuk mögött kerül megrendezésre. Csányi Sándor kiejelentése: "Felvételek alapján beazonosíthatók az elkövetők, megpróbáljuk polgári peres eljárással behajtani a kárt" alapján azonosíthatók a rendetlenkedők. Őket tiltsák ki a lelátókról de egy életre, mert a sport az ne legyen helye semmilyen indokolt vagy indokolatlan gyűlölködésnek, ami magyargyűlöletet eredményez. Az egész országot, a teljes magyar focit büntetni úgy gondolom nem megoldás, nem fékezi meg az ilyen viselkedést, csupán minden szurkoló szívében antiszemitizmust gerjeszt.

Anno Simon Peresz mosolyogva kijelentette, hogy felvásárolják Manhattant, Magyarországot, Romániát ... és nincsenek problémáik. Mikor kérdőre vonták az üggyel kapcsolatban annyit mondott, hogy ja nem úgy gondoltam és ezzel el volt intézve. Gyöngyösi Márton országgyűlési képviselő parlamenti felszólalását követően szabályos pánikhangulat uralkodott el és annak ellenére, hogy a képviselő elnézést kért és helyesbítette kijelentését világra szóló hiszti kerekedett az ügyből és sárgacsillagozás meg példátlan politikai összefogás lett az ügyből. Senki sem törődött a helyesbítéssel, csak azt hajtogatták, hogy "nácik haza!". Azt, hogy Gyöngyösi véletlen szólta-e el magát vagy valóban a zsidó származású embereket akarja listázni csak ő maga tudja, a kijelentés mindeképpen helytelen és kerülendő mert magyargyűlöletet szül, de ugye nem gondoljuk komolyan, h Simon Peresznek csak a nyelve botlott? Az embernek az az érzése, hogy az senkit nem zavar, hogy megvesznek kilóra minket, csak az a baj, hogy ha valaki tudni szeretné, hogy a honatyáink között kinek és milyen kettős állampolgársága van...A kettős mérce antiszemitizmust szül.

Alig köszöntünk el a Raul Wallenberg emlékévtől máris készülünk a 2014-es holokauszt emlékévre. A 1848-49-es forradalom és szabadságharc 150 éves évfordulóján annyi történt, hogy megírták az újságok, hogy lehet sörrel koccintani, itt meg egy évvel előtte megkezdődik a készülődés (természetesen közpénzből). A magyar hagyományok, jelképek, ünnepek elszürkítése, elhanyagolása a holokauszthoz képest antiszemitizmust szül.

Az iskoláinkba a gyerekeinket holokausztról szóló oktatási anyaggal bombázzák, kötelező zsinagógalátogatást szerveznek, megemlékezésekre, emlékműavatókra hordják őket. Nem az a baj, hogy hallanak erről, hanem, hogy már egész fiatalon próbálják belénkoltani a bűnös vagy, megbánással és örök vezekléssel tartozol gondolatot.
Elég beleolvasni a Yad Vashem intelmeibe, melyeket tanárok és diákok számára készítettek
(http://www1.yadvashem.org/yv/en/education/languages/hungarian/ceremonies/emleknap.asp)
Miért nem lehet a holokauszt egy történelem óra témája és passz? Mi teszi ezt fontosabbá a történelem bármely más szörnyűségénél? Miért nem elég, hogy erre az eseményre külön iskolai megemlékezést szerveznek minden évben? Tiltakoznak Wass Albert, Nyírő József és minden olyan iró/költő ellen, akik nem mézesmázos térden csúszással közelítenek a témához és kritikusak a zsidó néppel szemben. Bezzeg Kertész Imre előtört a semmiből, 2001-ben senki sem tudta kicsoda, 2002-ben irodalmi Nobelt kapott (bár nem egy szakértő szájából hallottam, hogy a Sorstalanság irodalmi értéke valahol a szar és az én verseim között vannak) és 2003-ban nekem érettségi tétel volt! Olyan írók/költők szerepelnek a magyar irodalmi tananyagban, mint a nyíltan magyarellenes műveket publikáló Spíró György és Eszterházy Péter.

„A magyar genetikusan alattvaló. (…) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret-furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”

A fenti idézet egy Kossuth-díjas, József Attila-díjas, Magyar Köztársasági Érdemrenddel kitüntetett budapesti díszpolgár(időközben ezért a cikkért, megvonták tőle a díszpolgári címet), Kertész Ákos tollából pattant ki. Ehhez nincs mit hozzátenni, talán csak annyit, hogy az említett "úriemberek" mind zsidó származásúak. A zsidó szerzők magyar népről írt szidalmaival szembeni tolerancia és a magyar írók zsidókról alkotott véleményének mérlegelés nélküli elutasítása antiszemitizmust gerjeszt. Természetesen szélsőségesen zsidóellenes íróknak sincs semmi keresnivalójuk a tananyagban, vagy a Kossuth-díjasok között, hiszen ez magyarellenességet szül(Wass Albert és Nyírő József nem tartoznak ide).

A pohár már igencsak tele

Az az igazság, hogy a magyarnak elege van...elegünk van a szűnni nem akaró követelésekből, a hiperérzékenységből, az állandó holokausztozásból. Akárhogy próbáljuk jóvá tenni nem megy, azt mondják nem lehet. Rendben, de ha nem lehet akkor viszont ne erőlködjünk, hanem fogadjuk el, hogy ez örök tüske a szemükben és éljünk együtt ezzel. Ne licitáljunk itt önmagunk hajbóklásaira, húzzuk meg a határt, hogy ennyi és nincs tovább. Állítom az antiszemiták jelentős része nem azért az ami mert valóban a zsidó fajjal van gondja, hanem ez a gusztustalan nyomulás és örök bűntudatkeltés forgatja a gyomrát. Ha Magyarországon elhangzik az a mondat, hogy "Utálom a zsidókat!" az igen nagy százalékban ennek a propagandának és nem a zsidó népnek szól. Az emberek természetes reakcióként azonosítják érzéseiket a zsidógyűlölettel.

El kéne tehát gondolkodni mindkét félnek, hogy mi az ami a két nép békés együttélését elősegíti. Az, hogy évről évre több a kárpótlás, a megemlékezés, felvonulás, az emlékmű és a zsidó ügyeket kiemelten kezeljük a magyar ügyekhez képest úgy gondolom nem tesz jót és antiszemitizmust gerjeszt. Az így kialakult zsidóellenes közhangulat pedig magyarellenességhez és az egész társadalom elítéléséhez vezet. Ha ezt be tudná látni a zsidó közösség és a politikai elit, akkor 10 éven belül gyakorlatilag magától megszűnne az antiszemitizmusnak nevezett természetes reakció. A zsidóságnak el kellene fogadni, hogy ez itten Magyarország és itt az első, második és harmadik helyen a magyar nép érdeke szerepel, minden más ezt követi. Ez nem antiszemitizmus, egyszerűen ez a mi országunk és nem a zsidó érdekek a legfontosabbak (vagyis így kéne lennie). Ha hozzám vendég jön nem ő fogja berendezni a nagyszobát. Ha nálam lakik már 2 hete és nagyon zavarja a fotelem akkor is csak annyit tehet, hogy illedelmesen megkérdezi, hogy elmozdíthatja-e? Mivel én szívélyes házigazda vagyok és nem szeretném, hogy ne érezze jól magát megkeresem azt a megoldást, ami mindkettőnk számára elfogadható. Viszont ha felrúgja a fotelem és ordítva rasszistának, antiszemitának és rohadt nácinak nevez amikor felállitom, akkor bizony elkezdem őt utálni.

Kik is vagyunk mi?

Mi vagyunk az életetek sója, a mindennapi kenyér, a betevő falat, az épülő út, az otthon melege. Arcunkat láthatjátok a víz tisztaságában, a bor pirosában, hangunkat hallhatjátok a villamos csengetésében, a vonat kattogásában. Gyógyító kezeinkkel ápolunk titeket a szükség óráján születésektől halálotokig. Mégsem vesztek rólunk tudomást...bár tudjátok, hogy létezünk...tudnotok kell, hiszen nélkülünk nem lennétek ti sem.

De most akkor kik is vagyunk mi?

Azok az emberek akiknek a hátán pöffeszkedik ez az ország és akiknek a türelme, jámborsága és kemény munkája lehetővé teszi azt a fertőt és mocskot, amiben megtapadva a mai magyar valóság tohonya, élősdi csürhéje füle botját nem mozdítva gőgösen feszít. Ezekkel az emberekkel senki nem foglalkozik, mert olyanok vagyunk nektek, mint a levegő. Természetesnek veszitek a jelenlétünket és úgy gondoljátok nektek ez jár...minden jár azon oknál fogva, hogy megszülettetek. De itt nem álltok meg, de nem ám...merészségetek határtalan és nem átallotok magatokról többet gondolni, mint azokról, akiknek a vérét szívva cseperedtek, növekedtek.

Miért nem láttok minket?

Láthatatlanok vagyunk születésünktől halálunk napjáig. Csecsemőként a szüleink gondoskodnak rólunk, mert ez az emberi faj történetében évezredek óta így szokás...rólatok is sajnos a mi szüleink gondoskodnak. Gyermekként csak a közeli játszótérre megyünk le, mert különben ti megvertek minket. Hétköznap óvodában, később iskolában vagyunk, ahova szüleink hordanak bennünket, mert különben ti megvertek minket. A délutánjainkat tanulással és képességeink fejlesztésével töltjük, szórakozni egyáltalán nem, vagy csak keveset járunk, mert a diszkóban ti megvertek bennünket. Ha az évek során kapott veréseken okulva erősekké, ellenállókká válunk ti kést rántotok és az életünket veszitek.

Az iskolai évek átvészelését követően mi munkába állunk. Nincs szükségünk a segélyre, nem követelünk habzó szájjal semmit...MEGTEREMTJÜK! Dolgozunk reggeltől estig és a hétvégét szeretett családunk körében töltjük. Az otthonunkat hosszabb időre nem nagyon merjük elhagyni, mert ti kifosztotok bennünket és elveszitek mindenünket. Értékeinket trezorban, vagy otthon őrizzük, mert az utcán ti elveszitek tőlünk és akár az életünket is kioltjátok érte. A közlekedési eszközökön lesütött tekintettel, csendben utazunk, mert különben ti megvertek minket, Figyelmünk egy percre sem lankadhat, mert ellopjátok értékeinket. Gyűlöljük a telet, mert korán sötétedik és félünk hogy a munkából hazafelé veletek találkozunk, ezért inkább ülünk 2 órát a dugóban lezárt ajtók mögött. Autóinkkal nem merünk az utcán parkolni, drága garázst vagy parkolót bérelünk neki, mert különben ti kárt tesztek benne vagy ellopjátok. Az erdőbe gyermekeinkkel kirándulni és nem fát lopni, vadat ejteni járunk, miközben abban reménykedünk, hogy nem a szomszédunkban támad kedvetek szalonnát sütni.

Szexuális életünket nem az utcán, hanem a hálószoba magányában ünnepeljük párunkkal. Nem vonulunk fel kazuárnak öltözve kamionokon rángatózva bizarrabbnál bizarrabb rigmusokat skandálva, a körülöttünk élőket szándékosan provokálva.

Tisztességesen fizetjük az adót és a járulékainkat, az orvosnál mégis ti mentek be előbb. Annyi gyermeket vállalunk, amennyit tisztességben fel tudunk nevelni, nem várjuk el, hogy más tartsa el őket és nem fejpénzért hozzuk őket a világra. Számunkra a család szó nem azt jelenti, hogy a börtön elé járunk egymásért, a kiskorúakra nem potenciális tolvajként tekintünk és az asszonyainkat nem állítjuk a sarokra.

A számláinkat befizetjük, nem halmozunk fel elmaradást és nem vesszük igénybe illetéktelenül a közművek szolgáltatásait. Az általatok felhalmozott hiányt áremelés formájában évről évre kifizetjük, hogy ne fagyjatok halálra és legyen mivel áram alatt tartani a plazmatévéiteket.

Nyugdíjunk nem lesz, bár fizetjük...a ti létfenntartásotokat valamiből finanszírozni kell, mivel egész életetekben egy lapátot meg nem fogtok és egy téglát arrébb nem raktok ezt mind mi fizetjük. Nyugdíjas éveinket félelemben töltjük, reménykedünk, hogy nem törtök be otthonainkba és nem veszitek el az utolsó forintjainkat, a nehezen megtermelt zöldségeinket, felnevelt állatainkat és ami a legborzasztóbb, hogy csak a Jóisten véd meg bennünket attól, hogy kedvetekre barbár állatok módjára szétverjétek ősz koponyánkat.

Ha védekezni próbálunk és megpróbálunk benneteket otthonainktól távol tartani, akkor jogvédők lepnek el minket és rasszizmusról, kirekesztésről beszélnek, miközben a média negatív hangvételű riportokkal hergeli ellenünk az egész világot. Ha harcolunk és nem tartjuk oda a másik orcánkat is annak vagy halálos szúrás vagy faji alapon elkövetett bűncselekmény a vége. Ha megvédjük javainkat és ti lopás közben megsérültök, akkor az akár a munkahelyi baleset, kártalanításra szorul, minket pedig elítél a bíróság. Ha csak ki merjük mondani mi is itten az igazság mellettetek szimpátiatüntetést szerveznek és minket náciknak bélyegeznek.

Végezetül mi nem fegyverként használjuk a múltat, nem dörgöljük egy nép orra alá sem napi szinten sem 56-ot, sem 48-at. Megbékéltünk a múltunkkal és építkezni próbálunk belőle. Ezt teszitek ti is de sajnos a szó szoros értelmében...állandó bűntudatot keltve kiéneklitek a szánkból a sajtot és az ellentmondást börtönnel szankcionáljátok...Tudatosan értéktelenítetek el mindent, ami számunkra fontos és nemzeti jelképeinket egy népirtó eszme égisze alá rendelitek. Megszálljátok a médiát, a színházat, a köztereinket és erkölcsi/szellemi métellyel fertőzitek az embereket.

Kik vagytok ti?

Nem ismeritek a szokásainkat, nem tisztelitek a törvényeinket, nem vesztek részt a közösségünk építésében sem tettlegesen, sem hallgatólagosan, sok esetben a nyelvünket sem beszélitek rendesen... ti tehát 'idegenek' vagytok. Abból is a legrosszabb fajta, mert hála és csendes együttélés helyett romboltok, pusztítotok magatok körül. Gőgösen randalíroztok a mi országunkban és feldúljátok az életünket, roskatag tetvekként ránktelepedve parazitái vagytok ennek a nemzetnek.

Míg nektek 'idegeneknek' jogvédők, politikusok, intézmények, szervezetek, alapítványok és a média jutottak, addig nekünk be kell érni az el nem ismert igazunkkal, a bennünk lévő erővel, tartással és a reménnyel, hogy eljön az elszámolás napja, amikor a fehér újra fehér lesz és a kerek újra kerek, mert elegünk van!