"Azt mondják, hogy rasszista vagyok..."

Szerintem csak nem vieselkedem teljesen hülyén és naívan, pusztán azért, hogy ezt a nem túl népszerű jelzőt elkerüljem. Nyitott szemmel járok és érzékelem az arányokat. Nem akarom elhinni, hogy bizonyos bűncselekményeket hallva a rádióban vagy tévében csak nekem támad egyből az a gondoltam, hogy "ide a rozsdást, hogy cigányok voltak". Persze ez a médiában nem hangzik el, mert nem hangozhat, de hát idővel minden alkalommal kiderül, hogy bizony jól tippeltem. Jó példa erre, hogy a hétvégén ültem az autóban és a 7 órás híreket hallgattam a rádióban. Bemondták, hogy egy férfit kiraboltak, ellopták az autóját és meg is sebesítették. Ezen a ponton már gyanakszik az ember, mert a rablás tipikusan az az eset, amit cigányok szoktak elkövetni, főleg ha testi sértéssel is meg van spékelve az ügy. Aztán jön a következő információ, miszerint a tettesek az út mellett azt színlelték, hogy segítségre szorulnak és, mikor az áldozat megállt, hogy eleget tegyen embertársi kötelezettségének kést nyomtak a torkához, elvették az autóját és súlyosan megsebesítették. Ekkor már biztos vagyok a dolgomban és nincs kétségem.

De hogy veszem én ehhez a bátorságot?

Hogy merek látatlanban ítéletet mondani? Miért? Ki vagyok én, hogy jövök én ehhez? Ezeket a kérdéseket egy ideig feltettem magamnak és fenntartottam mindig egy parányi esélyt, hogy ki tudja ne kiabáljuk el. Ez 10 éve megy így és soha, egyetlen alkalommal sem bizonyult elhamarkodottnak az ítélet, így szépen lassan leszoktam a kételkedésről. Attól lennék rasszista, hogy egy ilyen piti, aljas bűncselekményt egyértelműen a cigányok számlájára írok? Aki nem így tesz az nem itt élt az elmúlt 20 évben, vagy ideológiai korlátoltságában önmagát csapja be.

Miért nem mehet ez így tovább?

Akármennyire is szeretnének rasszistának beállítani állítom én vagyok a cigányság igazi barátja, amikor azt mondom, hogy az ilyen férgeket példásan büntessük meg. Igenis van cigánybűnözés (kérdezzék csak meg a borsodi cigányvajdát), az egy másik kérdés, hogy nem kell külön kezelni, de be kell látni, hogy létező jelenség és pont olyan szigorúan leverni, mint bármely más népcsoport tagja által elkövetett bűnt. Amikor ezt belátom nem teszek mást, mint a becsületes cigányság érdekeit védem. Ők számomra és a társadalom jelentős része számára láthatatlanok, ők is a légnép tagjai, akiken minden és mindenki keresztül néz, mert előttük pöffeszkednek a bűnözők, uzsorások, gyilkosok, buszon ordibáló kötekedők, akik magukra vonják a figyelmet. Kötelességünk az ilyen elemeket természetesen származástól függetlenül az útból félreállítani és megmutatni nekik, hogy ebben az országban az ilyen viselkedést egy cseppet sem toleráljuk. Aki nem fér a bőrébe azt rá kell kényszeríteni, hogy viselkedjen és nem szép szóval, mert azzal 20 éve próbálkoznak és a helyzet egyre rosszabb. A jogvédők habzó szájjal "képviselik a cigányság érdekeit" és az ilyen bűnözőket azonnal pártfogásukba veszik és hivatkoznak az égvilágon mindenre, hogy a történtek miért a társadalmat és nem az elkövetőt terhelik. Ezzel olyan mély gyűlöletet ébresztenek a társadalomban és olyan mértékben mélyítik a szakadékot a cigányság és a magyarság között, hogy az lassan helyrehozhatatlan lesz.

A liberális demokrácia elbukott

Jelentsük ki a rendszerváltás óta követett módszer a bűnözés visszaszorítása helyett egyre nagyobb teret hagyott és következtében olyan mértékben csökkent a közbiztonság, hogy az ország bizonyos részein vadnyugati állapotok uralkodnak. Ideje statáriumot hirdetni és határozottan fellépni a bűnözés ellen. Ehhez azonban az kell, hogy a szorgos jogvédők ne kiálltsanak azonnal rasszizmust, amikor a valós problémára valós megoldási javaslat lát napvilágot. Meg kéne fontolni, hogy nem biztos, hogy a törvény rasszista, ha többségében a renitens cigányságot sújtja. Elképzelhető, hogy a bűncselekmények egy bizonyos fajtáját főleg ők követik el...

Így is lehet...

Záró gondolatként szeretnék bemutatni egy érdekes megoldást, mely barbárnak hathat, ugyanakkor rendkívüli az elrettentő ereje. A két iráni "úriember" az utcán késsel bántalmazott és kirabolt egy embert (kísérteties a hasonlóság) és a rögtön ítélő bíróság a kamerák álltal rögzített esetet két csinos aksztással hálálta meg. Nemes egyszerűséggel felhúzták őket a lámpavasra, majd tettek róla, hogy kellő sajtót kapjon az ügy és mindenki szembesüljön a tényekkel. Az index.hu cikkét idézve:

"A nyilvános tárgyalásra hétfőn került sor, Teheránban. Társaikat tíz év börtönre és 74 korbácsütésre ítélték, továbbá öt évre száműzték őket egy távoli kisvárosba. Mafiha és Sarvari azonban nyilvános, kötél általi halálbüntetést kapott, amit egy közeli parkban, mintegy 300 fős nézőközönség előtt azonnal végre is hajtottak. A kivégzésről sok néző mobiltelefonos felvételt készített."

Ezzel szemben mit tesz a hazai bíróság? A Marian Cozmát meggyilkoló állatok még mindig előzetesben vannak és sorra enyhítik a büntetésüket. Az eljárási hibákra hivatkozva lehetőségük van újra és újra megtámadni az ítéletet és a végén a vizsgálati fogságot is beleszámítva megússzák 1-2 évvel. A fent említett rablás és késelés elkövetői számíthatnak maximum 5 év letöltendőre, figyelembe fogják venni hátrányos helyzetüket, származásukat, bűnbánásukat és a jóég tudja még mit. Iránban hiába próbálták kijátszani ezeket a népszerű kártyákat nem volt irgalom, mert már nincs helye. El lehet gondolkozni, hogy mi a fenét várunk ebben a helyzetben mi és, hogy vajon Iránban ki mer majd hasonló bűncselekményt elkövetni az elkövetkezendő 10 évben!

Azt is érdemes megfontolni, hogy a cigányságnak mi a jobb, ha a renitens elemeket kipontozzuk, vagy ha elmismásoljuk a problémákat és a társadalom egy emberként utálja őket? Az a helyzet, hogy félünk tőlük, a félelemnek pedig sokszor elkeseredett lépés az eredménye. Nincs veszélyesebb a sarokba szorított állatnál, mely kiszolgáltatott helyzetében kétségbeesett, ösztönös lépésre szánhatja el magát...nem biztos, hogy meg kéne várni, amíg a társadalom békés többségének türelme elfogy és válogatás nélküli pusztításba kezd.

A társadalom tisztes polgárai nevében szigort, rendet és határozottságot követelünk az igazságszolgáltatástól! A törvény sújtson le cigány és nem cigány bűnözőkre egyaránt és felejtsük már el ezt a rasszista ütőkártyát, a bűnnek nincs bőrszíne, attól függetlenül szigorúan írtandó!