Ideg(en)rendész

Mostani kis szösszenetem kicsit továbbgondolja a holokauszt körüli állandó emlékezés üzleti és politikai lehetőségeit. Ennek apropója, hogy felmerült az "igény" a roma holokauszt áldozatainak emléknapja iránt. Mire jó ez az egész és miért van rá szükség? Nincs olyan hét, hogy ne hívnák fel a figyelmünket a bűnösségünkre, mely, mint azt már egy korábbi cikkemben kifejtettem olyan gyűlöletet gerjeszt az úgynevezett "bűnösökben", melyet nagyon nehéz féken tartani. Valamiért azonban nem hagyják kialudni a lángot...ha tehetnék napi szinten szembesülnének és szembesítenének népük tragédiájával...de miért? Kinek jó ez és mi áll a háttérben?

Azt ugye senki nem gondolja komolyan, hogy ez az óriási figyelem valóban azért csoportosul a téma köré, mert félnek, hogy megismétlődik a soá? Aki egy kicsit is belegondol és megvizsgálja az emberek reakcióit annak nyílvánvalóvá válik, hogy pont az ellenkezőjét érik el ezzel a propagandával, mint amit kommunikálnak. A lelke mélyén mindenkinek tele a puttonya ezzel az egésszel és bár sokszor még önmagának sem vallja be, de bizony a zsidók és cigányok iránti ellenérzés csírái ott bontakoznak benne.

A szünni nem akaró kárpótlásáradat és a szemérmetlen követelések sorozatos, megkérdőjelezhetetlen érvényesítése kétség kívül egy ok lehet, de nem a legfontosabb, nem a végső ok. Ezek a pénzek ugyanis összességében nem jelentős tételek, a pár száz vagy ezer túlélő kárpótlásának emelgetése a költségvetés számára filléres tétel. (Persze az ember zsebében nyílik a bicska, hogy egy szakorvosi rendelésre 2 hónapot kell várni, az iskolában nincs pénz fűteni, de a kárpótlásnak nőnie kell. Hangsúlyozom ez a pénz lófütty és tiszta sor, hogy nem segítene egy dekát sem az egészségügyön, de akkor is...az elv...). Voltak ugyan bizonyos földkiárusítások, melyek igen érdekes és kényes ügyletek, de még ezekkel együtt sem gondolnám, hogy a közvetlen pénzszerzés lenne a legfőbb indok.

A megoldás a kérdésre egy, talán a politikával egyidős fogalom, mégpedig a lobbi és a korrupció. A szokásos módszer az, hogy a korrupt politikust, tisztségviselőt, vagy bármilyen hatalommal rendelkező embert egy bizonyos összeggel rávesszük, hogy a gombot úgy nyomkodja, hogy számunkra előnyös legyen. Pályázatokhoz, beruházásokhoz segítsen minket, egyengesse az utunkat a politika, jog és gazdaság útvesztőjében. A másik lehetőség egy hatalommal rendelkező személy megvásárlására a zsarolás illetve fenyegetés, ehhez azonban olyan terhelő információkkal, lehetőségekkel kell rendelkeznünk, mellyel az adott személyt sakkban tarthatjuk. Ezzel az a gond, hogy akármennyire szemét horda csücsül a Parlamentben és ennek követlkeztében a kulcspozíciók többségében, nem mindenkiről áll rendelkezésre ilyesmi, vagy legalábbis csak nagyon nehezen előásható. Mi történik akkor, hogy ha egy kollektív fekete ponttal ruházzuk fel egy nemzet valamennyi tagját? A helyzet az, hogy a bűntudatkeltés eszközével gyakorlatilag bármit keresztül lehet vinni. Az antiszemitizmus, rasszizmus jelzőktől annyira retteg minden politikai erő, képviselő, tisztségviselő, magánszemély, hogy gyakorlatilag bármi felett hajlandó szemet hunyni, csak nehogy rásüssék.

A fogalmak tudatos torzításával az antiszemitizmus és rasszizmus új értelmet nyer. A zsidó- illetve fajgyűlöletet felváltja a nem zsidó- vagy cigánybarát értelmezés. Minden antiszemita, ami nem a zsidóság érdekeit szolgálja és minden rasszista, ami a cigányság érdekeit sérti. Az érdekek pedig lehetnek akár tövénytelenek is, vagy a többség számára rendkívül károsak, de azoknak érvényesülniük kell, hiszen nincsen annál rosszabb, mint ha az ország vagy egész Európa rasszistának bélyegez. Nincs az a karrier amit egy ilyen incidens ne törne derékba. Elvárt magatartás egy politikus részéről a nyílvános elhatárolódás minden olyan esetben, amikor cigány vagy zsidó érdekek sérülnek, viszont amennyiben a magyar érdekeket említi ezekkel a népcsoportokkal szemben azonnal a harmadik birodalomban találja magát.

Ezért olyan fontos a holokauszt rémtetteinek hangsúlyozása, az úgynevezett emlékezés. Szó nincs arról, hogy bárki is attól tartana, hogy megismétlődik bármi is, nem is szívesen emlékeznek a táborokban történtekre, egyszerűen érdekükben áll újra és újra megkoronázni a holokausztot, mint az emberiség rémtetteinek királynőjét. Dogmatikus alapokra helyezték és elérték, hogy a törvény szigora sújtson le arra, aki kétségbe vonja, vagy jelentőségét kisebbíti az eseményeknek. Azzal pedig, hogy hetente valamilyen apropóból előveszik az ügyet megteremtik azt a közhangulatot, melyben damoklészi kardként lengetik a náci jelzőt minden és mindenki felett, ami és aki csak az érdekeik útjába merészel állni.

A tegnapi nap pedig szárnyra kelt a hír, miszerint a cigányság is megszimatolta a holokausztban szunnyadó lehetőségeket, melynek következtében megindult a mozgolódás az EP-ben. A következő nyilatkozatok hangzottak el (a kuruc.info nyomán), zárójelben a személyes, ösztönös reakcióim:

Járóka Lívia az EP néppárti frakció "romaügyi" munkacsoportjának elnöke:
"Támogatni kell azokat az egyetemeket és kutatóintézeteket, amelyek segítenek tudatosítani a többségi társadalomban, hogy hosszú, több évszázados közös történelmen osztoznak a romákkal" (nincs még egy nép, mely ilyen hosszú együttélés alatt a beilleszkedés nyomait sem mutatja és a szellemi, kultúrális szintjéből csak vesztett ez idő alatt, mit sem törődve a befogadó nép szokásaival, törvényeivel)

Agustín Díaz de Mera García Consuegra spanyol néppárti képviselő:
"A náci rezsim elnyomta, deportálta, és megsemmisítő táboraiban halomra gyilkolta a romákat", a néppárti munkacsoport célja pedig az, hogy "ilyen etnikai tisztogatás, népirtás soha többé ne ismétlődhessen meg". A spanyol képviselő kijelentette: "az Európai Uniónak fel kell lépnie a romák történetével, a roma holokauszttal kapcsolatos tudatlanság és közöny ellen" (a romák történetéből köszönöm nem kérek, a svábok, szlávok történetéről sem igen hallani, a közönyt pedig könyveljék el sikernek, mert ahogyan a cigányok viselkednek a közömbös hozzáállás a liberális lobbi érvényesülésének superlativusa)

Mikael Gustafsson svéd baloldali képviselő, aki valószínűleg közelről még soha nem látott cigányt, arról beszélt, hogy "a romák" Európa-szerte "masszív diszkriminációval" kénytelenek szembenézni, "sokszor megtagadják a lakhatáshoz való jogukat, nem jutnak megfelelős egészségügyi ellátáshoz, kilakoltatják, zaklatják őket a hatóságok, nem kapnak hivatalos papírokat". (ingyen lakást kapnak, amit felégetnek és teleszarnak, bár TB-t nem fizetnek de részesülnek egészségügyi ellátásban, miután az egész környéket rettegésben tartják, fosztogatják és persze semmiért nem fizetnek nagyon ritkán kilakoltatják őket, vagy a rendőrség néha tesz egy kört a környéken)

Cecilia Wikström svéd liberális EP-képviselő szerint az Európai Unióban mindenki valamilyen kisebbséghez tartozik, "mindannyian más-más nemzet, más-más vallási közösség tagjai vagyunk", a "romákat" pedig "a legnehezebb sorsú európai kisebbségnek nevezte". A svéd liberális EP-képviselő felidézte, hogy a Jobbik "Budapest utcáin masírozva követelte, hogy szorítsák vissza a cigánybűnözést".(

"Ez Európa, 2012. Ez nem az első vagy a második világháború idején történt, nem egy másik földrészen, hanem itt, Európában, pár hónappal ezelőtt" - rettegett a svéd politikus. Leszögezte: "elege van" a dokumentumokból és az ilyen szemináriumokból, ülésekből, azt szeretné, ha minderre nem lenne szükség, mert "az emberi jogok mindenkit megilletnek" (nekünk is elegünk van a napi erőszakból, késelésekből, gyilkosságokból, utcai erőfitogtatásból, lopásokból és az élősködésből, a vonulás pedig tiltakozás egy létező jelenség ellen ami néha az életünkbe kerül és ami megkeseríti a mindennapjainkat).

Járóka Lívia a svéd képviselő szavaira úgy reagált, hogy a magyar kormány véget vetett az ilyen meneteléseknek, valamint hogy minden tagállami kormánynál lobbizni kell, hogy "megváltozzon a romákkal kapcsolatos közgondolkodás".(az első lépést nektek kell megtenni azzal, hogy a többi kisebbséghez hasonlóan elismeritek és betartjátok a magyar törvényeket, ordítozó majmokból hasznos emberekké váltok és beilleszkedtek a társadalomba mind szociális, mind gazdasági szinten, ez a minimum, amit egy kisebbségtől el lehet várni)

Ha statisztikai alapon nem jelenthetjük ki, hogy a cigánybűnözés létező jelenség, akkor a zsidók és cigányok tömeges mészárlása is csak véletlen egybeesés, ha úgy tetszik a sors fintora. Pár galád náci véletlenül pont a zsidókat, cigányokat és melegeket válogatta ki és deportálta. Itt is véletlenül mindig cigány az elkövető és magyar a sértett, a helyes következtetést mégsem lehet levonni. Milyen érdekes dolog is a véletlen...

Záró gondolatként szeretném ha február 8-át(Marian Cozma meggyilkolásának napját) a cigánybűnözés áldozatainak emléknapjává nyílvánítanánk és annak szentelnénk, hogy ez a sok okostojás tisztába legyen a valós körülményekkel és ne a felvonuló rendet követelő tömegben lássa a bűnöst. Jövő pénteken tehát emlékezzünk mi is!